Azt akarom, hogy engem jobban szeressen (nálad)!

Krumpli készül a gyereknek – kétféle verzióban. Sütök is neki, és főzök is pürének valót. Az Isten tudja mihez lesz kedve, ha felkel. Elég szórakozott mostanság, teljesen kiszámíthatatlanul óhajt mindent, és én – ha nem is lesem – de igyekszem teljesíteni minden kívánságát.

Novemberben kórház, aztán január elején újra bölcsőde, majd megint betegség. Elkényeztetem a fiamat – gondolhatod, és valószínűleg sokan egyetértően bólogatnak veled.

Az anyósod is jó eséllyel, hiszen szerinte is csak szórakozik veled és velem is ez a kétéves, és egye azt, ami van. Járjon szépen bölcsibe, akkor is, ha aznap épp nem dolgozol, hiszen szokja csak a szántást a paraszt. Kapjon el minél több betegséget minél rövidebb idő alatt – mintha ez egy verseny lenne – hiszen attól lesz erős az immunrendszere.

Sokáig töprengtem ezen a témán, míg végül ma, a krumplihámozás hozta meg számomra a megvilágosodást. Mi rejlik a „Legyél vele szigorú, hogy én lehessek a gyengéd!”, az „Állíts föl szabályokat, hogy amikor nálam van, majd megszegjük!” és a „Legyél te a rossz zsaru, hogy a gyereked engem jobban szeressen!” pszichológiája mögött?

Legyél vele szigorúbb, mindent megengedsz ennek a gyereknek! – Talán túl szigorú voltam a gyermekeimmel. Lehet, hogy sokkal kedvesebben kellett volna viselkednem velük. Több gyengédségre lett volna szükségük, de én ezt nem tudtam nekik megadni, nem úgy, mint te!

Ideje lenne abbahagyni azt a szoptatást, hiszen már olyan nagy baba! – Én csak rövid ideig szoptattam. Azt mondták adjak neki tápszert, attól jobban alszik majd. Bár ne hallgattam volna rájuk, és kiálltam volna magunkért, mint te!

Nagyfiú/nagylány már! Nyugodtan menjen bölcsődébe, később majd nagy hasznát veszi! – Kár, hogy korán kellett bölcsődébe adnom a gyermekem. Szerettem volna én is tovább otthon maradni vele, mint te!

Nos, talán a visszahozhatatlan évek és az anyaságunkban elkövetett hibák vagy hiányosságok miatt kötünk bele a menyünkbe, és azért nem szűnik az anyós-meny ellentét immár évtizedek (évszázadok?) óta, mert tökéletes anya nincs. Hiába is próbálkozunk, nem tudunk mindent hibátlanul elvégezni. Talán távol járok a valóságtól, talán nem. Ha én leszek a „túloldalon” akkor majd visszatérünk rá. J