Éhezők viadala - egy új remény

Az a helyzet, hogy baromira le vagyunk égve. Minden hónap végén mínuszban a számlám, és még csak az sem sikerül, hogy stagnáljon ez az összeg, egyre és egyre magasabb számok következnek az aprócska kis "-" jel után, ami engem egyáltalán nem nyugtat meg.

Őszintén szólva csak mostanság tudatosult bennem, hogy imádok vásárolni. Nem ruhákat, hanem minden egyebet, amit például a kisTescoban vagy a kisSparban meg tudok venni. Ad egyfajta biztonságérzetet, és imádom a friss, puha fánkot is persze, de azt hiszem, nem csak erről van itt szó.

Szegény családban nőttem fel, elég csórók voltunk. Soha nem fogom elfelejteni, amikor egy darab Sport szeletet kellett háromfelé osztani "igazságosan" és én mindig csak egy kicsivel többet rágtam le a tesóim részéből, hogy egyenlő legyen. Nagyon nehéz volt úgy eltörni, hogy kicsivel nagyobb darabok jussanak nekik, de mindenért kárpótolt az extra csokimennyiség.

Nem hiányzik ez a fajta nélkülözés, és nem szeretném, ha a fiamnak is ezt kellene megtapasztalnia. De most mégis ez lesz.

Úgy döntöttem leállok, és egy kísérletet fogok végrehajtani. Még 28 nap van hátra a hónapból (vagyis annyi volt, amikor belevágtam), és 28 napra 10.000 Ft-ot fogok beosztani. Ez azt jelenti, hogy napi 360 Ft-nál nem költhetek többet.

A második napnál tartok. Tegnap SMACK leves volt az ebéd, ma pedig sajtos-tejfölös tésztát hoztam. Szerencsére spájzolós típus vagyok, így tészta, rizs, bulgur, meg mindenféle köret, néhány konzerv, fagyasztott zöldségek, gyümölcsök, paradicsomszósz van otthon. A fagyasztóban még egy kis hús is akad. A tejjel, a felvágottal, meg a sajttal, kenyérrel lesznek csak gondok, mert a hétvégén vásárolt kis csomag egészséges, teljes kiőrlésű kenyerünk eléggé fogytán van.

De nem gond – tegnap este sütöttem ki még karácsonyról megmaradt sajtos rudakat, így én azt fogom rágcsálni, ha minden kötél szakad. A gyerek meg eszik megint tésztát, úgyis az a mindene.

Állatira szeretnék boltba menni, otthon folyamatosan zabálok (mondjuk ez ezelőtt is így volt). Ezek a dolgok adják a boldogságom kiszámítható alapjait és a realitásból való menekülés egyik módját. Nem túl elegáns, de ez van.

Két napja nem költöttem semmit, tehát jelenleg 720 Ft-nyi felhasználható összeggel rendelkezem. Attól tartok viszont, hogy hamarosan hatalmas kiadásra kerül sor: a fiunk torka fáj ugyanis, és fogyóban a Tantum Verde spray. Ez bizony tönkre vághatja a teljes kísérletet, de legalábbis kellemetlenül megnehezíti a kivitelezését.

Bízom továbbá a férjemben is, hátha eszébe jut, hogy vegyen otthonra ezt-azt és ilyenformán tudok majd spórolni - a kárára. :D Aljas húzás, de a tej nagy részét amúgy is ő szokta meginni, így nem csinálok belőle lelkiismereti kérdést.

Ha elég ügyes vagyok, akkor sikerül összegyűjteni egy fél kilónyi darálthús árát, és máris ehetek bolognait - két napig!

Már csak 26 ínséges nap van hátra, és a számlám talán visszatér a régi kerékvágásba! Hajrá!