Unalmas

Az van, hogy az élet unalmas. Kurvára unalmas.
Eleinte persze még nem. Akkor minden új, ismerkedsz a világgal, a szüleiddel. Kell vagy 3-4 év mire egyáltalán rájössz, hogy hol vagy, és kiderül, hogy nincs visszaút, ezt már végig kell csinálni basszameg.

Van aki már egész korán belátja, hogy nincs menekvés. Nem túl szerencsés, annyit elmondhatok.
Aztán kicsit kezd izgalmasabb lenni, még mindig történnek új és főleg első dolgok. Első szerelem, első szakítás, első csók, első szex, első munkahely, első pofáraesés, első bebaszás, első "hogyjutottamhaza" és még sorolhatnánk.

Ha már nagyon unod, munkahelyet, pasit, barátnőt, alkoholt váltasz, és még mindig olyan, mintha lenne itt valami érdekes, de már egyre ritkábban látod így, vagy egyre többet kell hozzá innod. Vagy drogoznod.

De aztán megnősülsz vagy férjhez mész, persze azt is először, gyereked születik - az első - és utána valahogy már sehogy nem lesz olyan semmi, mint régen.
A napok úgy következnek egymás után, mint a húsdarálóban a lapockadarabok. Nem is veszed észre, hogy mikor válik az életed egy feladatfolyammá, amiből nincs kiszállás.

Elintéznivalók vannak a melóhelyen, otthon, a gyereket kivizsgálásra hordod meg dzsúdóedzésre, fogászatra meg bábelőadásokra, amiket szintén kurvára unsz. Amikor van pár ábrándra szánható percet, elmélázol, hogy vajon milyen lenne gyerek nélkül. Elképzeled, hogy újra kettesben vagy a pároddal, annyit alszotok amennyi jól esik, akkor és oda mentek amikor csak akartok és senki nem követelőzik, hogy Peppa malacot nézzen.

Ha ezt az egészet szóvá teszed, ide a bökőt, hogy pszichológushoz küldenek, hogy nem vagy normális, ez teljesen hülyeség, hogy így érzed magad. Mindenki elvárja, hogy repess örömödben amiért ilyen szép családod van, közös célokkal és még nyaralni is eljuttok. Hát miért nem fogod be szépen a pofád, és posztolod tele a falad meg az instád boldog családi képekkel, hát mi a fészkes fene bajod van neked?

Az élet, barátom, az az én bajom, meg a magadfajták, akik szerint ez szép.
Az élet egy mocskos féreg, aki rohadó arccal vigyorog rád a tükörből, amikor belenézel 30, 40 és 60 évesen, és ő csak röhög, egyre jobban röhög, mert tudja, hogy már alig van hátra valami, de te még mindig ugyanott laksz, ugyanaz a munkád, a családod és még mindig ugyanazt eszed vasárnap ebédre.

Röhög rajtad, mert ő is tudja, hogy kibaszott unalmas.
De legalább van humorérzéke, és tudod mit? Talán neked is adott belőle egy kicsit. Ha szerencséd van.