Hirtelen 40

Na nem, nem életkorról van most szó kivételesen, hanem ruhaméretről. Eddig ugyanis 38 voltam (ezredévnyi messzeségben valahol ott a sor végén liheg a rég elfeledett 36-os is). Úgy 10 évig. És nem mondom, hogy nem sikerül belepasszírozni magam a régebbi ruháimba, de tudjátok mit? Nem túl kényelmes.  Egyébként is a bő darabokat szeretem, de most, hogy a combomon szorít, a császársebemet nyomja (pedig már majd’ két éves), és mindenhol lenyomatokat hagy rajtam – hát kell a fenének az a gatya!

Egy ideig küzdöttem az elemekkel, és nem engedtem évtizedes elvárásaimból, de aztán eljött egy nap, amikor olyat tettem, amit eddig soha: felülvizsgáltam a fejemben kialakult „milyen szeretnék lenni?” képet. 

Igen, a vágyakkal mindannyian tisztában vagyunk. Lapos has, feszes bőr, ránctalan arc és nem létező szem alatti karikák. Ez mondjuk 20-25 éves korig általában megy is hibátlanul, sőt!, van, akinek 35-45 éves kor fölött is!

De esetemben a valóság kiábrándítóan nyersen vigyorog vissza a tükörből: kis túlzással bőröndnyi kofferek. Sötét kofferek. Narancsbőr mindenütt. Picike integetőháj. Barna foltok szerteszét az arcomon. Szétnyílt hasizomtól megereszkedett pocak, picike kezektől laposra gyúrt, megereszkedett cickók. 

Hát, a realitás ez. Az elvárások önmagamtól és a társadalomtól természetesen fényévnyire ettől.

Nagyon nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy valószínűleg a rég elképzelt, idealizált test már soha nem lesz az enyém. DE!  Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne a legjobbat kihozni abból, ami most van! 

Lesz ez jobb is? Egész biztos! De most ez van és most ilyen.

Kényelmes lennék? Lusta? Arra szakíthatnék időt, amire akarok? - Nos, bizonyára lesz olyan, akinek ez a véleménye.

A férjem szeret és elfogad. A kisfiam imádja gyúrni a pocakomat, és kiváló ütéscsillapítóként szolgál, amikor úgy dönt, hogy hirtelen rámveti magát.

Hogy zavar-e? Hát hogyne. De ez egy átmeneti állapot. A ruháim viszont kényelmesek lesznek akkor is, ha 60 kilósra fogyok, így nem bánkódok amiatt, hogy megvettem őket. Mindjárt október. Mindjárt bölcsi. Újrakezdhetem az edzéseket, újrakezdhetem a megreformált étkezést. A kisfiam babakorát viszont nem.

Őszig tehát marad a heti 2-3 20-30 perces kis edzés, amit egy rajtam csimpaszkodó kislegénnyel hajtok végre. A rengeteg séta, a napi sok órányi játék és játszótér, a milliónyi tennivaló, és persze az egy számmal nagyobb ruha.