Förtelmes főnökök

Nem, a címválasztás nem véletlen, mivel biztos vagyok benne, hogy sokak fejében megfordult már, hogy kinyírják a főnöküket (nekem nem!) a munkahelyi áldatlan állapotoknak, de méginkább VISZONYOKNAK köszönhetően.

Kezeket fel, ki akarja kinyírni a főnököt?

Engedtessék meg nekem az a naiv alapvetés, hogy ha valaki új munkahelyre jelentkezik, akkor tettre készen, a vállalat sikereit és saját fejlődését szem előtt tartva vág bele a munkába. Lelkesen jegyzetel, szivacsként szívja magába a tudást, és mindent megtesz, hogy főnöke(i) elégedett(ek) legyen(ek) vele.

Hogy mégis miért lesz valakiből a kávéját kavargató, láblógató „mikorleszmárdélutánöt” szemléletű hivatali rabszolga? Nos, ennek lehetséges oka a főnökség nem megfelelő hozzáállása, szakértelme, vagy perverz egyénisége (t.i. szereti látni a beosztottjait sínylődni). A teljesség igénye nélkül szedtem össze néhányat az egyszeri munkavállaló zombivá válási folyamatának mozzanatából – a vezető felelősségének és döntéseinek tükrében. Mert valljuk be, sokszor ők is hibásak! Figyelem! Bármilyen egyezőség a valósággal csakis a véletlen műve lehet!

·         Hirdessük meg az állást. Vegyünk fel valakit, aki megfelel a szigorú kritériumoknak. Az első napján közöljük, hogy teljesen más területen fog dolgozni, és a megbeszélt bért csökkentsük pár tízezer forinttal.

·         A munkatársakat véletlenül se tegyük a tapasztalatuknak, képzettségüknek megfelelő helyre. A pénzügyes menjen a marketingre, a szerkesztőt tegyük az értékesítésre, a targoncavezetőt pedig pakoljuk a gépsorra. Vegyünk elő egy csomag szotyit, és nézzük, hogy bénáznak a szerencsétlenek az új pozíciójukban, miközben irigylik azt, aki az ő munkájukat végzi.
Van 5 év HR tapasztalatod? Na lássam mit ügyeskedsz a kontrollingon! Hehehe

·         Az új dogozót ültessük le szépen valahová. Igyekezzünk azt a benyomást kelteni, hogy egyáltalán nincs is rá szükség. Ne várja az irodában vagy az öltözőben saját asztal, számítógép vagy éppenséggel öltözőszekrény. És ami a legfontosabb: NE TANÍTSUK BE!!!! Nézzük, ahogy néhány napig pasziánszozik meg Facebookozik a gépen teljesen tanácstalanul. Röhögjük ki, amikor tizedszer is rosszul teszi a gépsorra az autóalkatrészt. BÓNUSZ! - ne is vezessük körbe, nehogy véletlenül valakitől segítséget tudjon kérni! Ez ám a jó mulatság!

·         Amikor végre összetarhált annyi infót, hogy képes valami munkát elvégezni, és kezd belerázódni az új helyére, adjunk neki egy új projektek, amiről sem ő, sem mi nem tudjuk, hogy micsoda. Majd, ha dolgozni kezd vele, és bemutatja a 60 oldalas munkáját, mondjuk rá, hogy egyszerűen szar, és támpontot nem adva kérjük, hogy javítsa ki. Ha pedig üzemben dolgozik, és végre tudja hozni az elvárt normát, tegyük át másik műszakba, másik alkatrészt gyártó sorra. Pattogtassunk kukoricát, és várjuk, mikor bőgi el magát!

·         A régóta nálunk dolgozó munkatársakat ne képezzük tovább, hiába kérik, és ne adjunk fizetésemelést évekig! Amikor esetleg azzal fenyegetőzik valamelyikük, hogy felmond, vagy másik céghez megy, kapjon egy kis bónuszt, hogy befogja a pofáját, és ígérjük meg neki, hogy jövőre lesz emelés.

·         Szervezzünk minden kolléga számára kötelező workshopokat és céges hétvégéket. Ne törődjünk azzal, ha a kollégánk kisfia beteg, vagy épp a mama szülinapját ünnepelnék azon a napon. Helyezzünk kilátásba retorziót annak, aki nem jön (például kelljen szabadságot kivennie azon a hétvégén is!), míg a félrészeg szingli résztvevők vehessenek ki extra szabit, amiért eljöttek, jóllaktak, és egy percig se figyeltek oda. Szarjunk introvertált kollégáinkra is, vessünk rájuk megvető pillantásokat, amiért önszántukból vállalják a büntit, csak hogy ne kelljen napokig jópofizni a 80 munkatárssal, akik egyébként egész évben cikizik, mert szinte meg se mukkan.

·         Ignoráljuk a megbeszéléseken elhangzó újító szándékú ötleteket, és magyarázzuk el miért baromság az egész úgy, ahogy van. Oktassuk ki és alázzuk meg a beképzelt kollégát, hogy soha többet ne jusson eszébe változtatni az éveken át jól működő stratégián. Még ilyet! Hát majd megtanulja, hogy mennek itt a dolgok!

·         Ha még mindig nem mondott fel a kolléga, akkor vegyünk el tőle minden, más cégeknél ingyenesen járó apró kis figyelmességet: kelljen fizetni a kávéért (a managementnek persze nem!), szüntessük meg a dolgozók számára fenntartott parkolóhelyeket – parkoljunk inkább mi oda a két céges és egy saját autónkkal!, köttessük ki a légkondit, zárjon be a kiskonyha, de még jobb, ha az iroda elköltözik, így mindenki kötelező jelleggel vegyen részt a pakolásban, dobozolásban, szortírozásban és cipekedésben. Győződjünk meg róla, hogy az új iroda kurva messze van, a környéken nincsen bolt, büfé és étterem. Dőljünk hátra, és élvezzük a földi poklot, amit létrehoztunk (már nem magunknak, hanem a dolgozóinknak!)

PACSI! Szép munka!