Elég volt!

Na kész, elegem lett a sok "pozi", meg "inspiráló" blogáradatból. Unom, hogy mindenhol csak a boldogság, a cukormáz meg a hepiend kap főszerepet.
Nem azt mondom, hogy a pozitív hozáállással van gondom, de természetellenes, amikor a problémákat félresöpörve mindig jó a kedvünk, meg mindig összeszedjük magunkat, és mindig felállunk, erősek vagyunk, megoldjuk, megcsináljuk, lefogyunk, megtesszük, meglépjük, belemegyünk. elhisszük, ésatöbbi.

Az élet nem ilyen.

Van, amikor mindenre képesnek érezzük magunkat, és van amikor felébredni is kihívás. Nem gondolom, hogy minden sztorinak jó a vége, mert az élet nem egy romkom (fúj, de utálom ezt a szót).
Lehet, hogy például a gyerekvállalás kész anyagi csődbe taszítja a családot, ami bizony sok nézeteltérésre, vitára, veszekedésre, neadjisten válásra adhat okot.

Az van épp (szintén például), hogy egy hónapja belefogtam a diétába és edzésbe, ami jól is ment kb 2 hétig, majd még 2 hétig tartottam a diétát, de kész, vége elfogytam.
Egyszerűen nem tudok lefogyni ezredik próbálkozásra sem, pedig erre már kb 10-15 éve várok, de a gyerekem, a munkám, a kutyám egyszerűen levegőhöz jutni sem hagy. Mivel nem "sikersztori", ezért nem menő.

A véleményem az, hogy az életben a sikersztori a kevesebb, a csöndes átlagélet pedig valahol eltűnik a süllyesztőben, mintha baj lenne, hogy unalmasan élünk, és mégis boldogan.



Szerző:  ___@