Kutyája van, anyuka? Tessen szíves lenni eltűnni a Földről, köszi!
Elkeseredettségem már ott tart, hogy lassan elbőgöm magam, ha valaki ránéz a kutyámra, amikor sétálunk.
Nem mondom, az évek alatt hozzászoktam ahhoz, hogy ez az ország egész egyszerűen gyűlöli a kutyákat. Jobb szeretjük kitenni őket az autópályára, hadd üsse el őket egy szerencsétlen ember, akinek tán' még szíve is van. Vagy inkább láncra verve kínozzuk őket, a szájukat dróttal összekötözve. Esetleg ajándékba vesszük a gyerekünknek, majd ha ráunt a kicsike, akkor lepasszoljuk egy menhelyre, vagy a sintértelepre.
Ez a magyar valóság, ilyen a magyar emberek többsége: felelőtlen, agyatlan barom, aki képtelen a minimális felelősségvállalásra, vagy ha már a fajtája miatt utcára került jószágot befogadja valaki, akkor annak a valakinek a tolerálására.
Ezen emberek kompromisszumkészsége a nulla felé konvergál ha arról van szó, hogy rajtuk kívül bárkinek bármihez kedve támadna. Ami számukra minimális kellemetlenséggel is jár, azt ki kell irtani, el kell pusztítani, meg kell alázni, fel kell jelenteni.
Csak néhány mondat az elmúlt hetekből:
"Ha legközelebb idejön a kutyád, lerúgom a lépcsőn, és kihívom a rendőrséget!" - szituáció: a babakocsit a liftnek háttal húzom fel a rámpán, két kezemmel markolva a kocsit, egyik kezemben még a póráz is, szabadonfutóra állítva. A lift akkor érkezett a földszintre, a kutyám valóban a kelleténél vehemensebben ugatta meg a gyerekeket (akik egyébként a költözésünk pillanatától cukkolták, heccelték, anyuka szó nélkül tűrte).
"Nem kéne inkább pórázon lennie?" - szituáció: kutyát sétáltattam, aki egész nap lakásban van, meg párszor lemegyünk, pórázon van. Előtte 1 azaz egyetlen perccel sétáltam ki a boltból, boldogan mutatva neki, hogy kap egy új labdát. Eloldoztam, hogy szaladhasson a lasztija után. Izgatottságában egy járókelő mellé csapódott és vakkantott egyet.
A mai napon pedig egy olyan játszótérről zavartak ki bennünket, ahol nincs kirakva tábla, hogy kutyát bevinni tilos - aminek én külön örültem, hogy no lám, mégiscsak van ebben az országban normális üzemeltető, aki a kisgyerekes, kutyás családok érdekeit is szem előtt tartja.
Persze tévednem kellett, mert ez a jó is csak a "véletlen" műve, mert - ahogy az úriember elmondta - a táblát ellopta valaki, és ő látta, hogy a kutyám odapiszkított, ez nem fair a többi gyerekkel szemben. Igen, a kikapart döglött gilisztát csakugyan megjelölte, de kifejezetten bántónak tartom a feltételezést is, hogy a kutyámat csak úgy odaszaratnám a játszótérre, pláne úgy, hogy össze se szedem magam után?! Miután kedélyesen elbeszélgettünk, még meghintáztattam a csemetémet, majd szedtük a sátorfánkat és továbbálltunk.
Milyen óriási szerencse, hogy az óvoda és iskola mellett, amerre haladtunk, a gyerekeket nem veszélyezteti:
- a kuka mellett felhalmozódott szemétdomb
- a szilánkosra tört feles- és sörösüvegek szerteszét
- az ottfelejtett üres sörös dobozok
- a kisgyerekek, részegek esetleg hajléktalanok által hátrahagyott szarkupacok
- a szanaszét hajigált cigicsikkek
Nem, nem tudok már másra gondolni, mint arra, hogy ez az ország tényleg gyűlöli a kutyákat. a macskákat is, mégis a kutyákat lövik agyon, ha lakott területen kívül szabadon engedik őket, mert vegyük csak végig, hol szaladgálhatnak a kutyák és kisgyerekek együttesen a kedvükre:
Tehát ha jól olvasom, igen jól: BUDAPESTEN NINCS OLYAN TERÜLET AHOL KISGYERMEK ÉS KUTYÁJA EGYÜTT JÁTSZHATNAK!
Nincs. És kész. Amúgy is TÖK TERMÉSZETELLENES EZ AZ EGÉSZ!
Ezt próbálja meg mindenki megemészteni, nekem még nem sikerült.
___@
Nem mondom, az évek alatt hozzászoktam ahhoz, hogy ez az ország egész egyszerűen gyűlöli a kutyákat. Jobb szeretjük kitenni őket az autópályára, hadd üsse el őket egy szerencsétlen ember, akinek tán' még szíve is van. Vagy inkább láncra verve kínozzuk őket, a szájukat dróttal összekötözve. Esetleg ajándékba vesszük a gyerekünknek, majd ha ráunt a kicsike, akkor lepasszoljuk egy menhelyre, vagy a sintértelepre.
Ez a magyar valóság, ilyen a magyar emberek többsége: felelőtlen, agyatlan barom, aki képtelen a minimális felelősségvállalásra, vagy ha már a fajtája miatt utcára került jószágot befogadja valaki, akkor annak a valakinek a tolerálására.
Ezen emberek kompromisszumkészsége a nulla felé konvergál ha arról van szó, hogy rajtuk kívül bárkinek bármihez kedve támadna. Ami számukra minimális kellemetlenséggel is jár, azt ki kell irtani, el kell pusztítani, meg kell alázni, fel kell jelenteni.
 |
| Jajj de cukik! Kár, hogy ez teljesen ILLEGÁLIS itthon. |
Csak néhány mondat az elmúlt hetekből:
"Ha legközelebb idejön a kutyád, lerúgom a lépcsőn, és kihívom a rendőrséget!" - szituáció: a babakocsit a liftnek háttal húzom fel a rámpán, két kezemmel markolva a kocsit, egyik kezemben még a póráz is, szabadonfutóra állítva. A lift akkor érkezett a földszintre, a kutyám valóban a kelleténél vehemensebben ugatta meg a gyerekeket (akik egyébként a költözésünk pillanatától cukkolták, heccelték, anyuka szó nélkül tűrte).
"Nem kéne inkább pórázon lennie?" - szituáció: kutyát sétáltattam, aki egész nap lakásban van, meg párszor lemegyünk, pórázon van. Előtte 1 azaz egyetlen perccel sétáltam ki a boltból, boldogan mutatva neki, hogy kap egy új labdát. Eloldoztam, hogy szaladhasson a lasztija után. Izgatottságában egy járókelő mellé csapódott és vakkantott egyet.
A mai napon pedig egy olyan játszótérről zavartak ki bennünket, ahol nincs kirakva tábla, hogy kutyát bevinni tilos - aminek én külön örültem, hogy no lám, mégiscsak van ebben az országban normális üzemeltető, aki a kisgyerekes, kutyás családok érdekeit is szem előtt tartja.
Persze tévednem kellett, mert ez a jó is csak a "véletlen" műve, mert - ahogy az úriember elmondta - a táblát ellopta valaki, és ő látta, hogy a kutyám odapiszkított, ez nem fair a többi gyerekkel szemben. Igen, a kikapart döglött gilisztát csakugyan megjelölte, de kifejezetten bántónak tartom a feltételezést is, hogy a kutyámat csak úgy odaszaratnám a játszótérre, pláne úgy, hogy össze se szedem magam után?! Miután kedélyesen elbeszélgettünk, még meghintáztattam a csemetémet, majd szedtük a sátorfánkat és továbbálltunk.
Milyen óriási szerencse, hogy az óvoda és iskola mellett, amerre haladtunk, a gyerekeket nem veszélyezteti:
- a kuka mellett felhalmozódott szemétdomb
- a szilánkosra tört feles- és sörösüvegek szerteszét
- az ottfelejtett üres sörös dobozok
- a kisgyerekek, részegek esetleg hajléktalanok által hátrahagyott szarkupacok
- a szanaszét hajigált cigicsikkek
Nem, nem tudok már másra gondolni, mint arra, hogy ez az ország tényleg gyűlöli a kutyákat. a macskákat is, mégis a kutyákat lövik agyon, ha lakott területen kívül szabadon engedik őket, mert vegyük csak végig, hol szaladgálhatnak a kutyák és kisgyerekek együttesen a kedvükre:
- játszótéren nyilván nem
- a kondiparkokban, ahol még a kisfiam jól el tud játszani a gumis felületen, na ott sem
- parkok kizárva, ott nem lehet elengedni a kutyát, a gyereket az üvegszilánk miatt nem négykézlábaztatnám
- Hajógyári-sziget? - felejtsd el!
- Margitsziget - csak nem gondoltad komolyan?!
- hát csak nem a 20 nm-es kutyafuttatók? - na igen, ott szaladgálhat a kutya, más kérdés, hogy a gyerekemet nem tudom letenni az idegen kutyák miatt, tehát akkor ő van bekötve a babakocsiba.
Tehát ha jól olvasom, igen jól: BUDAPESTEN NINCS OLYAN TERÜLET AHOL KISGYERMEK ÉS KUTYÁJA EGYÜTT JÁTSZHATNAK!
Nincs. És kész. Amúgy is TÖK TERMÉSZETELLENES EZ AZ EGÉSZ!
Ezt próbálja meg mindenki megemészteni, nekem még nem sikerült.
___@
Megjegyzések
Megjegyzés küldése