Arcpirító tudatlanság

Már Novák Hunor oldalán is megjelent egy édesanya felháborodását közlő levél, amit mellszélességgel támogatok. Itt el is lehet olvasni.

Felháborítónak tartom a felelőtlen orvosok és védőnők hozzáállását a szoptatást illetően. 

Mielőtt megszületett volna a gyermekem, lépten-nyomon a szoptatás szorgalmazásával kapcsolatos cikkekbe botlottam, és csodálkoztam is, mekkora visszhangot kapnak a nyilvánosan szoptató anyukák. Gondoltam rengetegen lehetnek akkor azok a nők, akik ilyen örömteli, természetes módon táplálják gyermeküket - mert egészségük és genetikájuk lehetővé teszi ezt számukra.

Miután megszületett életünk értelme, 180°-os fordulatot vett minden. 

Hirtelen szembesültem azzal, hogy elvárás, hogy a gyerekek 2-3 óránál ne egyenek gyakrabban. Minden erőmre, türelmemre szükség volt, hogy az üvöltő gyerekemet ne szoptassam meg azonnal, és nem tagadom: a férjemmel jónéhányszor összevesztünk, amikor 3 óra helyett csak 2,5-et vártam, este pedig szinte állandóan rajtam lógott a kismanó.

A gyerekorvos pedig egyre csak nyomatta, hogy már 4 óránként kellene ennie, ilyen nagy gyereknek (akkor volt 7-8 hónapos), és én zsigerből ellenállást éreztem. Tudtam, hogy ez nem lehet jó, ez nem lehet igaz! Hiszen a terhességi cukorbetegségem alatt is a 3 óránkénti étkezés volt előírva, hát hogy lehet az, hogy egy kisbabának 4 órát kell várnia? Úgy éreztem nekem kell a kezembe venni a dolgokat, és figyelmen kívül hagytam ezeket a dorgálásokat.

Telt-múlt az idő, így megérkeztek a hozzátáplálással kapcsolatos, nyomasztó megjegyzések, kérdések, utasítások: "Eszik már főzeléket?"  "Már 2 főétkezést ki kellett volna váltani, anyuka!" "Hát mondtam, hogy ne a répával, hanem az almával kezdje!"

És én egyre gyakrabban hümmögtem, és engedtem, hogy mondják a magukét.

Most tartunk a harmadik orvosnál. A fiam még mindig előszeretettel fogyaszt anyatejet, másfél évesen. Felháborító, nem? Arról már nem is beszélve, hogy együtt is alszunk, és ha megébred, akkor bizony szopizva alszik vissza.

Miután elejtettem ezeket az informácókat a gyerekorvosunknak, azonnal meg is bántam. Nem tettem zsebre, amit kaptam. A következő károkat okozom ezzel az ivadékomnak (szerinte):

- ki fog rohadni a foga, az anyatej olyan, mintha cukros üdítővel itatnám (LOL!)

- túlságosan ragaszkodni fog hozzám

- mivel nem alszik egyedül, nem lesz önálló.

Őszintén mondom, nem hittem el, amit hallottam, épp hogy nem horkantottam fel a röhögéstől, és nem kérdeztem meg az orvosunkat, hogy ugye most viccel? De nem, nem viccelt. Olyannyira utál engem, bennünket, hogy az én fiam az egyetlen gyerek, aki nem kap matricát, amikor oltást kap, de ne legyenek ilyen nagy elvárásaink. Az orvos egyszerűen hozzá se szól, a vizsgálat alatt, és úgy nyúl hozzá, mint egy zsák krumplihoz, ide-oda rakja a végtagjait, közben rá se néz, meg se nyikkan. Mindegy, hogy havonta, kéthavonta megyünk, mindig muszáj megmérni a súlyát, hosszát, holott tudja, hogy már ott elkezdődik az egetverő üvöltés, és többszöri kérdésemre, miszerint "Nem lehetne ezt kihagyni?"  is egyértelmű NEM-mel válaszolt. 1,5 éves gyerekről beszélünk, anyukák tudják, hogy kötelező státusz azért ennél ritkábban szükséges, a fiam ráadásul jó erőben van, kövér, a doktornő szerint, de a csecsemők, kisbabák kategorizálása egy másik témakör lesz.

Félreértés ne essék, nem azt gondolom, hogy ez az egyetlen üdvözítő út ami a gyermek táplálását és altatását illeti. SŐT! Néha a fél karomat odaadnám, ha jobban és többfélét enne, vagy képes lenne már önállóan elaludni, DE NEM TUD!

Mivel még itthon vagyok vele, nem érzem, hogy rá kellene kényszerítenem bármire is, és a mostani védőnőnk - szerencsére szoptatáspárti - szerint is - betegség és fogzás idején a kicsik bizony szeretnek szopizni, főleg, mert ez a legjobb, legkönnyebben emészthető táplálék ilyenkor a számukra. 

Aztán rátaláltam erre a képre, és megnyugodtam! Nézzétek csak meg, szerintem elég beszédes:

Számomra furcsa, és felfoghatatlan a hozzáállás, miszerint a szoptatni képes, és szoptatni szándékozó nőket egyszerűen lebeszélik, eltérítik, megszégyenítik, leteremtik a gyermekorvosok. Több helyről is érkezett hozzám ilyen jellegű információ.

Kezdő anyukaként engem is könnyű volt eltéríteni, hiszen a kevés szabadidőmet nem a számítógép előtt böngészve töltöttem, így mit sem tudtam a szoptatás valós mikéntjéről.

A LLL (La Leche Liga) és más, szoptatást támogató szervezetek szinte vért izzadnak, hogy az édesanyákhoz eljusson a megfelelő információ a babák táplálásával kapcsolatban, de mindez nem elegendő, amíg a védőnők és gyerekorvosok hozzáállása még a 20. vagy inkább 19. századi elavult mentalitást képviseli. Nem értem miért nem olvasnak külföldi tanulmányokat, miért nem frissül a tudásuk, miért jó az, ha anyukák százait, ezreit rettentik el a szoptatástól?!

Kedves anyukatársak! Ne hallgassatok feltétlenül a gyerekorvosra, ha az tápszert akar felírni, mert a babátok még nem alussza át az éjszakát! Ha megfelelően gyarapodik, és egészségügyi oka nincs, akkor ne kezdjetek tápszerezni, ne tiltsátok el a kicsiket az anyatejtől, a kebletektől, az anyai melegtől!

A "rendszer" ellen sokszor egyedül maradunk, de érdemes küzdeni a kiegyensúlyozott, boldog gyerekeinkért. Tartsatok ki!

Szerző:  ___@